Na veselkedjunk neki a maradeknak.
Csutortok este van, mindjart indulunk a repcsiterre, nemileg olcsobban, mint amennyiert idejottunk, mert okos vagyok es lelemenyes es ràleltem az internet nevu dologra.
Kedden, a betervezett helyett èletbe lèpo valodi chill napunk vègèn, amikor is tènylegesen kijott rajtunk a faradtsag meg a meleg meg a kialvatlansag, es ataludtuk a delutant, este osszekaptuk magunkat mint mar azt legutobb kilatasba helyeztem, es kibuszoztunk a Stadio Olimpicohoz kb 40 perc alatt. Magabol a stadionbol nem sokat lattunk igy sotetben es kivulrol, de amit igen, az tetszett. Amugy se sok stadiont lattam meg, ami azt illeti. MInden esetre a kornyek igen tetszetos, mozaikkal van kirakva az egesz tér, amin mindenfele bacsik es nenik sportolnak. Foleg bacsik. Ahogy jarkaltunk sikeresen kiszurtunk egy kulso sportpàlyàt, ami lènyegèben egy 400 mèteres futopàlya volt, amit kb 60-70 antik-utanzat szobor vesz korul, akik figyelik az esemenyeket, szal elèg nice. Suttyomban be is logtunk/masztunk a pàlyàra, ès megtiszteltuk a helyet azzal, hogy futottunk 1-1 kort. Kifele menet aztan megallapitottuk, hogy volt am nyitott kapu is, dehat bemaszni mègiscsak nagyobb rajsàg. Hàt de nem?
Masnap reggel percre pontosan csendültek fel a már jólg megszokott panelhegedűk, így mar meg se lepodtunk magunkon, hogy a 9 oras kelesbol ismet 11 lett, szal kenyelmesen kimetroztunk a Colosseumhoz. Meg szinte le se szalltunk, Cili az elso legionàriusokat meglàtva fevisitott, hogy màrpedig neki mindenképpen szuksege van gladiàtoros fotora, mondom àmen. Illetve mondtam volna, ha nem vagyok olyan birka, hogy hagyom magamat is beleràngatni a kèpbe, pedig màr a "kedvessèguktol" gyanut fogtam. Na mindegy, vegulis egy vallalhatatlanul magas osszeget kohogtunk ki 3 kepert, amin made in china muanyag kellekekben vigyorgunk. Ráadásul odébb ennyi zséért sokkal rajosabb csoportokkal is fotozkódhattunk volna. Ez van, elkapott minket is a Buta Turiszt szellem, nincs tobb mentsegem. ( ='( )
40-50 perc sor utan beszabadultunk a Colosseumba, ami meg az eddigieknel is jobban belopta magàt pici szivembe. Nem reszletezem, mert egyreszt minek, masreszt szorit az ido. Ezutan Palatinus-domb es Forum Romanum, amik nagyon szepek es pàlmafàsak kabocàkkal, viszont rèm fàraszto tud lenni hosszu orakat a feheren izzo nap fenyeben caplatni, mèg a 8 gallon / perces vizfogyasztasunkkal is. Eppen ezert a Forumot elhagyva hazaàjultunk, majd nemi felfrissulès utàn meglàtogattuk a jobb sorsra érdemes Circo Maximot. Szegènykèm lènyegèben egy elhanyagolt es osszeszemetelt mezo.
Ezutàn iràny a Piazza di Spagna aka spanyol lépcsők amit stilszeruen a spanyol leànyok ajànlottak talàlkozàsi pontkènt. Itt meg kell jegyezni, hgy mèg elozo este irtam nekik egy cetlit a kilincsukre, hogy nem akarjak-e velunk tolteni az utso estet, leven ok is ma mentek haza. A vàlaszt màsnap (tehàt tegnap) délutàn, a hazaàjulàsunkkor kaptuk meg, aminek az elso bekezdèse ugy hangzott, hogy bocs h csak most vàlaszolunk, de màr 1 napja màsik szobàba lettünk költöztetve. Na mondom hehe. Szerencsère a hàzi nèni ugyes es kreativ, es kilogikazta, hogy kinek szol valojában a levelem. Mondjuk ugy kezdodott, h "Hola, chicas!" szal azert annyira nem volt nehez dolga, de ne csorbitsuk az erdemeit.
Na long story short (mert Cili mindjàrt letèpi a szèp barna bùràmat), a spanyol lepcsokon soroztunk egyet meg ismerkedtunk, bar ezt igazabol csak a Leader-ukkel, Luciaval tudtuk megejteni, mert Pilar alig, Ana pedig egyaltalan nem beszèlt inglisul. Ennek ellenere jol elvoltunk, aztan hazamentunk felszedni Lucia kuzinjàt ès annak a spanjait, aki igazàbol nem a kuzinja, hanem a kuzinja fèrjènek az unokaoccse. éèèrteeem?? Ez csak annyibol erdekes, hogy a 3 srac echte olasz, es az angol se volt az erosseguk. A spanyol pedig igen docogosen erti csak meg az olaszt, mint ezt volt szerencsenk megtapasztalni. Forditva is igaz persze, de ez az informacio kevesbe relevans, tekintve, hogy kb az este elso felèben kizarolag az egyik srac beszelt. Es ha mar igy osszeverbuvalodtunk egz csoporttà, ami olaszul, spanyolul es magyarul beszèl, majd franciàul kèr utbaigazitast, beultunk egy ir pubba, ahonnan kb ejfel korul lettunk kitessekelve. Ekkor mi Cilivel elkezdtuk forszirozni, h keressunk ejjel nappalit, minek hala egyre erosebb lett bennuk a meggyozodes, h alkoholistak vagyunk. Vegul persze nem lett ejjel nappali, "csak" maszkaltunk fel s ala, de azert igy is egeszen mokas volt a dolog. A sracok meg a pub utan odajottek megkerdezni, h jol erzem magam, mer h nem mosolygok meg nem nagyon beszeltem, mondom persze minden fasza. Es hat mit csinaljon ket (negy) ember, akik nem igazan beszelnek kozos nyelvet? Elkezdtem olaszul tanulni. Ez nagyon tetszett nekik, es konstataltak, h remek a kiejtesem es jo erzekem van a dologhoz, igy az este hatralevo felenek nagy reszeben a Kuzin mondta, h mit mondjak utana, majd azt prezentalnom kellett a masik ket sracnak, aztan volt nagy derultseg, meg Bravo, meg high five, mig vegul mar csak Grande Blasz-kent voltam emlegetve. Szoval igen hasznos szokincsre tettem szert, amit mindenkèppen bevetek, mihelzst komolyabb osszetuzesbe kerulok egy prostitualttal. *Mmmm, na (non?) merda!*
Hajnali negykor bucsuzkodas majd csicsika. Na jo, otthon befejezem, mert most telleg mennunk kell, mar a hazineni is hajt minket, hogy misszelni fogjuk a plane-t. Brb, akkor mar otthonrol. Ciao bella!
*42 órával később, itthonról*
Nos hát hazaérkeztünk, így a maradékot már mindenféle furmányos-ékezetes betűkkel írhatom. Szóval igen, hajnali 4kor búcsúcigi, és még egyszer utoljára eljátszottam, hogyan kell kávét inni, majd hajcsi és reggel belevágtunk az utsó napba, ismét ketten, mert a leányzók kora délután repültek. Meglátogattuk Caracalla Termáit, ami(k) -mint most megtudtam- a világörökség része(i), szép nagy falak lényegében. Fain kis cinetripek mehettek ott.
Ezután véletlenül rossz irányba szálltunk a metrón, így pont a Roma Lidonál kötöttünk ki, ahova később terveztünk menni, de ha már így alakult. Irány hát ismét a tenger, most először verőfényes napsütésben. A part persze zsúfolásig tele volt, gondoltam csinálok is pár képet, és csak később vettem észre az egyiken, hogy egy monokiniző néni (literally néni) is belemászott. Elég sokan monokiniztek mellesleg (--> ^_^), éppenséggel korra (,nemre) való tekintet nélkül, így elég nagy skálát járt be elég gyors váltásokkal az arckifejezésem. Egy kis pancsi a szörfölésre is használt hullámokban, gigafagyi, majd irány a Viktor Emánuel tér, ahol piacnak kellett volna lennie, ehelyett csak egy park volt, így sietve továbbálltunk a Santa Maria Maggiore bazilikához ahova a zárás előtti utsó percben estünk be, majd irány haza a cuccokért (és blogot írni). A hazautunk problémamentesen zajlott, bár 40 percet vártunk a kifutón, ami remek alkalmat nyújtott a mögöttünk ülő enyhén retardált huszonéves srácnak, hogy az összes repülő-katasztrófás közhelyet eldurrogtassa a mamájának, pár konkrét példával is ékesítve a beszédét. Idehaza már várt a taxi-szolgálat és az elmaradhatatlan rántott hús.
Ennyi lett volna ez a hét, köszi, hogy elolvastad! So long, and thanks for all the fish!
